Bokival elhaladtunk airsoft-ot tesztelni Törökbálintra. A Martsoft-os srácok hívtak, gondoltuk kipróbáljuk, mi baj lehet. 

 Péntek este 7-kor egy kietlen pincelejárónál találkoztunk Varga Gyurival Törökbálinton, aki előrelátóan GPS koordinátákat is megadott, hogy odataláljunk.  (majd a készülék 10 másodperc múlva megsemmisítette önmagát -Boki-) Hozott military öltözéket, "csúzlikat" és maszkot nekünk, a kérés annyi volt, hogy koszolható cipőt vigyünk magunkkal. Jó ötlet volt.

 A terep 6000 (igen, hatezer négyzetméter) gigantikus pincerendszer. Régen gombákat termesztettek benne, manapság barikádokkal, roncsautókkal, homokzsákokkal, álcahálókkal és lőszeres ládákkal van tele. Nagyon komoly, hatalmas feelingje van. Azt gondoltuk fázni fogunk, de Gyuri megnyugtatott, hogy ha elkezdődik a szaladgálás, még melegünk is lesz. Ismét igaza volt. :)

 Megkaptuk a két fegyvert, egy tár lőszert, meg 1-1 teletöltött akksit, arcvédő maszkot, aztán bejártuk a pálya egy kis részét, amit használtunk utána. Két csapatot alkottunk az ott lévő srácokkal, aztán indult a játék. A két csapat a pályaszakasz 2 végéből indult, mindenkinek volt 3 "élete", aztán aki utoljára maradt, az a csapat győzött. Ha eltaláltak, és még volt életed, vissza kellett menni a kiindulási pontra feltett kézzel, aztán onnan indulhattál újra. (respawn – talán így közérthetőbb) Ha elfogyott az élet, ki kellett menned a pályáról "halott kimegy!" felkiáltással. (Nekünk célszerűbb lett volna már az elején a "Halott bejön!" kiáltás, mert nem húztuk túl sokáig a rutinosok között élő játékosként.)

 Nagyon feelinges, ahogy lopakodás közben a maszk alatt csak a saját lihegésed hallod, szívdobogásod pedig egy tuning traktor hangjára emlékeztet, iszonyat mód koncentrálsz és kapkodod a fejed, mert a maszk miatt a periférikus látást elfelejtheted. Nem csodálom, hogy ezek a srácok kisebb vagyonokat költenek felszerelésre (hozzáteszem egy normálisabb alapfelszerelés sem vészesen drága), mert rá lehet fagyni a dologra! Szívesen kipróbálnám szabadtéren is, és igen esélyes, hogy ki is fogom! Főleg miután hallottam, mekkora volumenű csatákat szoktak szervezni kocsik, harckocsik, helikopterek (igen, HELIKOPTEREK!) részvételével, egyszer muszáj benne lennem egy ilyen buliban és azt hiszem, nyugodtan beszélhetek a Stiga nevében is… (-Boki)

Nagy meglepetésemre egy hölgy is részt vett a harcban, és bár sejtésem szerint párja lehet a fertőzés hátterében, mégis azt hiszem, nyugodtan merem ajánlani enyhe maszkulin beütésű lányoknak is a sport kipróbálását.

 Nagyon élveztük, vagy éjjel fél tizenegyig nyomtuk az ipart, pörgött az adrenalin, és totál  kinyúltunk. Az estének több tanulsága is volt:

 - A fényképezőgép nem szereti a hideget.

 - Az árnyékodra figyelni kell, mert azt az "ellenség" is látja.

Boki

 - Ha a Boki van mögötted, még ha egy csapatban is vagytok, kapsz egy golyót a hátadba. De utána  bocsánatot kér. :)

 - Az arcvédő maszk jó dolog. A kesztyű is. 

-   Ajánlott a sapka használata, valamint a nyakadat sem rossz eltakarni valahogy.

 - Ami kilóg a fedezék mögül, azt eltalálják. Ami a ruhád alól, azt is.

 - Ha "halott" vagy, és mész kifelé, akkor is eltalálnak. (biztosan félnek a zombiktól...) :)

 - Igen, néha fáj.

 - Bár azt mondják, a harctéren születnek az örök barátságok, ezeket a srácokat a maszk miatt sosem ismerném meg, pedig órákig játszottunk együtt. :)

 Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom a mókát. Akit érdekel, és kipróbálná, klikk ide. A videón érezhető a fíling. 

 Stiga

 Boki

(Megosztani, "lájkolni" ér!)